I. fejezet - Fiatalkora, a gondtalan aranyifjú

Senlan Netherwrath gyermekkora elég kalandos volt, hiszen hajdanán egy fiatal, életerős nemeself hercegként élte az életét. Édesapjáról korábban nem tudott semmit, Silvermoon későbbi uralkodója, Anesterian Sunstrider fogadta örökbe. Édesanyját egy dezertőr blood elf csapat rabolta el és ölte meg, amikor fia 3 éves sem volt. Mostohatestvérével, Kael'thas-szal sohasem ápolt jó viszonyt, ám utálatról nem volt szó egyik félnél sem. Már egész kisgyermek kora óta vonzotta a varázslat, az arkán energia misztikus tudománya. Ideje korán bekerült Silvermoon mágusainak körébe is -Kael nagy irígységére-, mint tanonc (nevelőapja nem díjazta a döntést, hiszen ő paplovagnak szánta mostohafiát). Egyre feljebb és feljebb került a mágus tanács ranglétráján. Szokatlanul erős mágikus szellemmel bírt. Emellett nagy érdekeltje volt a művészeteknek, és a zenének. Később gyakorlati próbáit is probléma nélkül, elsőre teljesítette. Kael'thas-szal vívott "harcainál" viszont mindig döntetlen lett az eredmény.
 

II. fejezet - Az álomkép

Pár évvel később, pontosan három hónappal az Arthas által indított Scourge invázió előtt Senlanon különös változások mentek végbe. Felső testén különös rúnák kezdtek körvonalazódni, korábban ragyogó azúrkék szemei fakulni látszottak. Saját véleménye szerint csak a túlzott mágiahasználat eredményezte ezeket, figyelmen kívül hagyva a problémát. Aztán egy este különös álmot látott: egy ködös, de valamilyen módon ismerős területen egy gigantikus bronzbőrű, emberszerű, viszont színtiszta démoni energiától túlfűtött lény öltött alakot szemei előtt. Olybá tűnt, valaha nemes lény volt, mára azonban hírből sem ismerhető fel rajta semmi, ami akár csak hasonlít is a jósághoz. Szarvai nőttek, bronz teste felrepedt és az élet elleni örökös harag tüze lobbant fel a sebeiben. Lángoló szemei meredten figyelték a fiút. Senlan mozdulni nem tudott. A lény egy különös nyelven beszélt hozzá, amit eddig életében nem hallott, viszont tökéletesen értett minden egyes szót. Úgy látszott, hogy ők valahonnan ismerik egymást. Senlan ekkor kérdéseket tett fel a démoni lénynek: „Ki vagy te? Mit keresel a fejemben?” Az entitás nem válaszolt neki, hanem az ujját az elf fejéhez érintette, s ekkor Senlan gyötrelmes kínokat élt át, miközben egy megrendítő kép tárult szemei elé: látta, hogy Quel'Thalas romokban hevert, nevelőapja fejét lándzsán hordozták végig az egykori Silvermoon főterén. Látott még egy alakot, aki egy emelvényen állt, s parancsolt az ostromlóknak. Senlan gondolta, hogy az általa látott démon volt az. De nem az volt. Saját magát látta, de mégsem ő volt az. Teste korántsem hasonlított akkori önmagára: Egész teste lila és fekete színekbe burkolózott, szarvai és szárnyai nőttek, démonná vált. Ekkor véget ért a kínzás. Ismét a bronzbőrű démont látta maga előtt. Senlan önkívületi állapotba került, s ordított valamit, de nem volt egészen érthető. Mielőtt a lény válaszolni tudott volna, szolgálója felébresztette őt. Másnap találkozott édesapjával, aki szintén hallott a furcsa álmáról. Senlan próbálta elhessegetni a problémát, nem nagyon akart beszélni róla. Egyik nap azonban, amikor éppen a tanoncoknak tartott előadást, hallucinálni kezdett. Látta, amint Quel'thalas romba dől, apja fejét az élőholtak trófeaként hordozzák végig a városon, majd megjelent előtte a lény, amit hősünk álmában látott, és szíven szúrta őt. A gyerekek rémülten menekültek ki a toronyból, hiszen látták, ahogy Senlan a földre rogy és torka szakadtából üvölt. Azonnal rohant két gyógyító és a gyengélkedőre vitték az elfet. Egy órahosszával később ébredezni kezdett. Nem tudta, hogyan került a gyengélkedőre, semmire nem emlékezett. Az apja azt tanácsolta neki, egy időre hagyjon fel a tanítással. Senlan ebbe nehezen, de beleegyezett.
              

III. fejezet - A romlás előestéje

Eljött az invázió napja. Kael'thas ekkor Dalaranban tartózkodott, mint a Council of Six, a Dalarant irányító varázsló társaság magas rangú tagja. Senlan pedig apjával társalgott éppen akkor, amikor a hírnök jelentést tett arról, hogy valaki elárulta Quel'Thalast és Terenas fia megkísérli bevenni azt. Senlannak ekkor előjöttek azok a látomásai, amik egy hónappal ezelőtt történtek vele a katedrán. Mivel nem szerette volna apját felizgatni ezzel, nem szólt neki róluk. A gyanakvó és egyszersmind irigy elf mágusok Senlanra -ahogyan ők nevezték, az "arkán fattyúra"-kezdtek mutogani. Anasterian ezt rossz szemmel nézte, ám neki is feltűnt mostohafia különös viselkedése. Egyre többször került önkívületi állapotba, és kezdett el érthetetlen nyelven beszélni. Ezért elküldte őt az óvóhelyre, hogy ott vészelje át az ostromot. Ezt Senlan egyből elvetette, és amint kikerült apja tekintete alól, elment megkeresni az igazi árulót, hogy felmentse saját magát a gyanúsítás alól.Később meg is találta a mágust -mint tudjuk, Dar'Khan Drathir-t-, az viszont egy varázsbörtönbe zárta megtalálóját és átadta magának Arthas hercegnek. Az invázió, mint tudjuk sikeres volt, Quel'thalas romba dőlt, a király életét vesztette.
  Később, amikor a bukott herceg különös ajándékát bemutatta mesterének, a Lich Kingnek, az egyből felfigyelt a rab különleges mágikus aurájára.
Arthas véleménye egyértelmű volt:„Halált a mágusra!” A Lich King viszont elvetette a herceg szavát, hiszen bízott abban, hogy a mágus még jól jöhet későbbi terveinek kivitelezésénél. Ekkor viszont jött Illidan Stormrage, aki minden áron meg akarta ölni Arthast és elpusztítani a Frozen Throne-t. Ezt a kis egérutat kihasználva, Senlan nagy nehezen kiszabadult börtönéből és megszökött. Ekkor mostohatestvére,-aki már Illidan szövetségese volt-Kael'thas talált rá. A vérelf kis híján megölte legyengült testvérét, ám Lady Vashj megállította őt. Úgy hitte, talán még jól jöhet mesterének.

IV. fejezet - Útban a végzet felé

A helyszín ezúttal Outland, ahol is Senlan fogságban volt, az Áruló arra várt, hogy átadja őt "mesterének", Kil'Jaeden-nek. Amikor Kil'Jaeden meglátta a rab mágust, teljesen elképedt.  Megparancsolta Illidannak, hogy azonnal engedje ki a börtönéből. Senlan menekülni akart, de az eredár megállította. Elmagyarázta neki, hogy azért nem ismerhette vérszerinti édesapját, mert jóval a születése előtt eltávozott Azerothról. Közölte vele, hogy édesapja maga a Sötét Titán, Sargeras. Senlan először nem akarta elhinni, hogy ez most vele történik, és megkérte fogvatartóját, hogy engedje haza, mire Kil'jaeden ennyit válaszolt: "Már itthon vagy. Visszaküldhetlek Azerothra is, de ott mindenki gyűlöl téged, hiszen neked tulajdonítják, hogy elárultad nem csak Quel'thalast, hanem saját apádat is. Én megértelek téged. Kívülálló vagy Azerothon. Te mindig is ide tartoztál. Jöjj velem, és elképzelhetetlen hatalomra  tehetsz szert. Tisztelni fognak." Senlan -belátva, hogy a Megcsalónak "igaza van"-, végleg hátra hagyta Azerothtot, és csatlakozott a Légióhoz.

V. fejezet - Lázadás Legion Holdban

Közel öt év telt el Senlan romlása óta. Az általa vezetett Invasion Point: Cataclysm néven elhíresült bázis több ezer groteszk, vérszomjas entitásnak és számtalan, szintén a Légió szolgálatában álló hadigépezetnek adott otthont. Közvetlenül mellette terült el a démoni energiák övezte erődítmény, amit Legion Hold néven ismerünk. A Deathbringer Jovaan által irányított erőd egyik kulcsfontosságú pontjaként szolgált a Légió Azeroth ellen indított harmadik inváziójához szükséges erőforrásoknak és katonai erőknek. Kil'jaeden -biztosítva Senlan elkötelezett hűségét- mellé állította az egykori éjelf varázslóból korrumpálódott öreg satyr boszorkánymestert, Falion Crystalnightot. Ez a Falion viszont már évek óta beépített ügynökként szolgált az A'dal által irányított Sha'tar különleges egységében. Feladata az volt, hogy eltüntesse Senlan elméje elől azt a ködöt, amit Kil'jaeden hozott létre benne. Fel akarta nyitni a démonherceg szemét, hogy ha mégiscsak démonnak született, hatalmát használhatja jó dolgokra is.
Amikor Falion Senlanhoz került, elképedve látta, mennyi düh és gonoszság lakozik benne. Ám észrevette azt is, hogy valami, egy egészen kicsiny szikra még él benne korábbi személyiségéből, ami kitörni vágyik börtönéből.

Eközben Legion Holdban lázadás tört ki. Egy csapat démon-ork elméje felszabadult a rég elhunyt pit lord, Mannoroth energiáinak irányítása alól. A hirtelenjében felszabadult orkok őrületes szabadságharcba kezdtek főnökükkel, Jovaan-al szemben. Kil'Jaeden látva ezt, azonnal elküldte Senlant azzal a céllal, hogy segítsen leverni a felkelést. Falion egyre győzködte Senlant, hogy ne Jovaan-nak segítsen, hanem az orkoknak. Ekkor a démonherceg dühében egy kősziklához lökte segítőjét, aki egy időre eszméletét vesztette, majd elindult leverni a lázadást.
A lázadás eddig soha nem látott módon lett megtorolva... Hatalmas hullahegyek lepték el a bázist. Senlan precízen végezte munkáját, majd visszatért Invasion Point-ra. Ekkorra Falion már magánál volt, és valami hasonlót mondott Senlannak: "Csalódtam benned, Senlan. Ilyet nagyot még soha senkiben nem csalódtam. Menthetetlen vagy! Édesapád most forog a sírjában, nyugodjon!"
Senlanban ekkor megmozdult valami. Valami, amihez foghatót még sohasem érzett hosszú évtizedek óta. Megbánást érzett szívében. Faliont talpra állította, majd könnyekben tört ki. Ekkorra fogalmazódott meg Falionban, hogy elvégezte munkáját. Eltűntette Senlan szemei elől a ködöt, könnyei elmosták azokat. Immár tisztán látott mindent. Alig törtölte le szemeiről a könnyet, Kil'jaeden szólt hozzá: "A Satyr hazudik neked! A te édesapád pontosan ilyen életet szánt neked! A te apád Sargeras, a Sötét Titán! Szolgáld örökségét és megmarad az életed!" Miután elhangoztak a Megcsaló szavai, Senlan -elég ostoba módon- rátámadt volt mesterére, aki könnyedén visszaverte támadását, és súlyosan megsebesítette őt: Testén lévő, őt energiával ellátó rúnáit megtörte, így Senlan életveszélyes állapotba került. Mielőtt Kil'Jaeden végezhetett volna Senlannal, megérkezett a Sha'tari Skyguard, és rátámadt az eredárra. Eközben gyorsan elszállították a démonherceget és Faliont Shattrath Citybe.

VI. fejezet - A gyógyulás ára

Miután Senlan súlyos sérülésekkel megérkezett Shattrath Citybe, maga A'dal, a naaru vezető próbálta kezelésbe venni a sebet, ám sikertelenül. Ő úgy hitte, hogy a Szent Fény ereje ezt a sebet is begyógyítja. Viszont tévedett. Mivel Senlan úgymond "rokonságban" áll az éteri energiákkal, csak ezen erők segíthetnek neki a gyógyulásban.
Eközben Kil'Jaeden egy elit démon osztagot indított Shattrath ellen, amit nagy nehézségek árán, de visszavertek.
Senlan eközben magához tért, ám súlyos fájdalmai és folyamatos energiavesztesége végett nem nagyon tudott még beszélni sem. Ekkor érkezett meg a beteghez Nexus-Prince Haramad, a Consortium vezetője. Falion szerint csak az etherealok képesek részben meggyógyítani a félvér démont. A satyr szerint, mivel az etherealok lényegében tiszta energialények, valamilyen formában képesek energiát adni Senlannak, aki ettől talán felgyógyulhat. Miután Haramadnak felvázolták a helyzetet, igazat adott Falionnak. Részben. Meg tudják oldani, hogy energiát juttatnak Senlan testébe, ezzel úgymond "befoltozni" a rúnáit, ám ez nem végleges módszer. Folyamatosan rá kellene hogy legyen "kötve" az Örvénylő Éterhez. Senlan ekkor kinyitotta a szemét, és ennyit mondott nagy nehezen: "Azeroth népéért megteszek bármit...", majd ismét elvesztette eszméletét.

VII. fejezet - A kristályok

Haramad ezután elmondta tervét A'dalnak. Egy manaforgeot kellene megrohamozni, és a kristály magot átültetni Senlan testébe. Ezáltal ő maga is képes lenne elegendő energiát elszívni ahhoz, hogy életben maradjon. Ám ha hatalmat is akar magának, energiakristályok között kell lennie nagyon sokáig. A naaru nehezen, de beleegyezett abba, hogy -bár ő sohasem ostromolt meg indok nélkül senkit és semmit- csapatokat küldjön az egyik manaforgehoz.
Manaforge B'naar-ra esett a választás, a legerőteljesebbre. Nagy nehezen sikerült megszerezni a központi magot Kael felblood elfjeitől, és visszatértek Shattrathba.
Falion aggódott társáért, hiszen a mag beültetése iszonyatos kínokkal jár, mint Haramad-tól megtudta.
Az operáció sikeres volt, ám Senlan kis híján belehalt a műtétbe. Miután egyesült lelkével a mag, a démonherceget mintha kicserélték volna, hiszen a magban annyi energia halmozódott fel az idők során, hogy Senlannak elég erőt ad ahhoz, hogy kibírja addig, míg fel nem épül a bázisa. Igaz szárnyai tépettek voltak, és szeme bíborból lilára váltott, és testének egésze lilás árnyalatot kapott a mag tiszta energiája miatt. A'dal-al örök szövetséget kötött, miszerint ha sötét is a hatalom, amivel bír, még segítségére lehet a Fény harcosainak. Ezután történetünk főszereplője immár -Senlan Netherwrathként- Falion társaságában elindult végérvényesen felszabadítani Legion Holdot...